A mi iskolánk

A mi iskolánk

Ott, hol a Mura és Kerka összeölelkezik

Hol a vendéget vadregényes erdők köszöntik

A zalai dombok védelmező lágy ölében

Egy csendes kis falucska szívének közepében

Sok-sok éve már, hogy felépült kicsi iskolánk

Itt tanult meg írni, olvasni jó apánk, anyánk

Az udvaron alázattal hajtja meg vén fejét

A százéves körtefa, mi csendben hordja terhét

Ezernyi titok tudója - mégis bölcsen hallgat

Nem tört meg százados vihar alatt - lám megmaradt!

S bár ágait néha megtépte az innen-onnan

Süvítve támadó szél, de össze mégsem roppant

Iskolánk falai is kiálltak viharokat

hiszen erős kezek tették le az alapokat

Nemcsak tudást adtak, emberségre is neveltek

A válaszút előtt mindig jó felé tereltek

És ki nem állt ellen, abból ember lett a gáton

Mindig megállta helyét bárhol, a nagyvilágon

A mi kis iskolánkban most is színes az élet

Tanáraink adnak az értelemnek értéket

Ha iskolánk kapuján egyszer végleg kilépünk

Az élet adta nehézségtől ne kelljen félnünk

Hiszen az örök leckét megtanuljuk mindnyájan

"Légy jó Ember, fiam, az embertelen világban!"

Rimai-Skoda Edina

Kép: saját fotó az iskola udvarán pompázó körtefáról, ami valóban legalább 100 éves ( Muraszemenye)